Az anyanyelv iránti szeretet valahol itt kezdődik, az első mondókák bűvöletében. A mondókák és a velük rokon rövid versek – Szilágyi Domokos kifejezésével: mondogatók – vonzó ereje nem annyira tartalmukban, mint inkább a bennük lüktető ritmusban rejlik, mely olyan hangulatot próbál adni, amely a gyerekek és a felnőttek lelkét gazdagabbá, finomabbá teszi.
A tartalomból:
Hinta, palinta, Csip, csip, csóka, Lóga lába, lóga, Rajzolok egy kerekecskét, Süssünk, süssünk valamit, Egyszer volt egy kemence, Hátamon a zsákom, Süss fel Nap, Ess, eső, ess, Digi-dagi daganat, Volt egyszer egy ember, Megy a hajó, Az én kertem olyan kert, Kiment a ház az ablakon, Ec-pec kimehetsz, Mese, mese, mátka, Lementem a pincébe vajat csipegetni, Kert alatt a macska, Kicsi vagyok én, Hüvelykujjam almafa, Csiteri-csütöri csütörtök, Hónapsoroló, Zengő ABC, Tente baba, tente, Megy a Hold az égen, Jaj, az estét úgy szeretem, Szempilládra álom szakad, Alszik a Baba, Cirmos cica, Nyuszi ül a fűben, Csigabiga, gyere ki, Gólya, gólya gilice, Nyuszi fülét hegyezi, Dirmeg, dörmög, Felmászott a nyúl a fára, Nincs szebb állat, mint a lúd, Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny, A part alatt, Száraz tónak, Volt egy dongó, meg egy légy
Katt rá a felnagyításhoz
